Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka   -   Kalotaszeg Nagyasszonya

                  (1843- 1910)   

   Író, lapalapító, néprajzi gyűjtő és népszerűsítő, tevékenysége új korszakot nyitott Kalotaszeg fejlődésében, kiemelte tájegységünket az ismeretlenségből. Gyerőmonostoron született 1843. május 18-án, mint az irodalmi tevékenységéről híres Hory Farkas református lelkipásztor  és Aumüller  Rózália  első  gyermeke. Hory Farkas  nemcsak  az egyszerű  papi  szerephez  szükséges hittudományi tudással,    hanem   nagy  általános műveltséggel,  különösen  irodalmival  rendelkező,  jogi és filozófiai tanulmányokat is végzett ember volt. Apja bűvkörében  már  gyermekkorában kóstolgatta  az  írást. Erős vonzalma az irodalomhoz  meghatározta  későbbi irodalmi tevékenységét. Nagynénjétől már otthon elsajátította a kalotaszegi hímzések technikáját is. Ez a rokonszenv határozza meg a későbbiek során tevékenységi területét. A tájjellegű varrottasok elterjesztésével a vidék szegény népének biztosít megélhetést. Tizenkilenc évesen házasságot köt a kalotaszentkirályi születésű Gyarmathy Zsigmonddal, Bánffyhunyad főszolgabírójával és királyi tanácsosával. Bánffyhunyadra költözött, házasságukból hét gyermek született, de ezek közül hármat kicsiny korukban elvitt az akkortájt dühöngő kolera. Felkutatja, gyűjti az eredeti varrottas munkákat, varrótanfolyamokat szervez és irányít, azután a kész kézimunkákat hazai és külföldi kiállításokon teszi ismertté, népszerűsíti, egyben újabb megrendeléseket szerez. Az 1885-ös budapesti országos kiállításról a kalotaszegi varrottasok még Sziszi (Erzsébet) királyné tulajdonába is eljutnak, aki a gödöllői kastélyba helyezte el császári vendégeinek gyönyörködtetésére. Ezzel megteremti a kalotaszegi varrottas-háziipart. Gyarmathyné írónői hírneve nélkül e megvalósítás mind elképzelhetetlen lett volna. Az évek során hét regényét, elbeszélésköteteit, meseköteteit, cikkeit olvashatta a közönség, melyek közül leggyakrabban idézett könyve a Budapesten, 1891-ben megjelent Havasok alján című elbeszéléskötete.  Más művei: Tarka képek a kalotaszegi varrottasok világából, (huszonnyolc rövid elbeszélést és negyven korabeli fényképet, illetve rajzot tartalmazó könyv). Kalotaszegi bokréta. 1890-ben megalapította a  a "Kalotaszeg  - Bánffy-Hunyad és vidéke közművelődési, közgazdasági és társadalmi érdekeit  képviselő hetilapot". 1910-ben halt meg. A bánffyhunyadi temetőben nyugszik. Régiséggyűjtői tevékenységének eredményeképpen rákmaradt egy nagyon gazdag néprajzi hagyaték (régi kancsók, tálak, terítők, párnahéjak stb.). Halála után ezt az értékes néprajzi gyűjteményt Kolozsvárra szállították, ahol napjainkban Erdély legrangosabb közgyűjteményében, az Erdélyi Néprajzi Múzeum gondozásában tekinthető meg. Egy rangos kolozsvári szobrászművész (Kolozsvári Szeszák Ferenc) kapta 1914-ben a megbízatást, hogy kifaragja Gyarmathy Zsigáné természetes nagyságú szobrát. El is készítette annak gipszváltozatát, ám a művész súlyosbodó tüdőbaja, valamint az első világháború közbeszólt, így végképp elmaradt Kalotaszeg Nagyasszonya fejedelmi alakjának márványba faragása. Megsemmisült-e vagy csak elkallódott, s várja becsületes megtalálóját? – nem tudni. Évtizedek múltán, 1998-ban ünnepélyes keretek között emléktáblát illesztettek bánffyhunyadi lakóházára.  Gyarmathyné műveiben a kalotaszegi mindennapokról írt, irodalmi alkotásai így ismertté tették a magyar olvasóközönség előtt az itt élő emberek népviseletét, szokásait. Az alábbiakban az írónőnek egy elbeszéléséből olvashattok részletet, mely azt tanúsítja, hogy Kalotaszeg Nagyasszonyának nem kerülték el a figyelmét a kisgyerekek sem. Kitűnő nevelői érzékével a legjelentéktelenebbnek vélt kisleány munkaszeretetének megbecsülésével is követendő példát állított az akkori és a mai kalotaszegiek számára is.