Vasas Samu

Vasas Samu

Tanár, néprajzkutató, népművelő, Bencéden született 1927. július 14-én Vasas Ferenc, földműves és Marosi Borbála gyermekeként, Bánffyhunyadon hunyt el 1997. december 17-én. Vallását tekintve unitárius. Felesége Péter Ilona, Bánffyhunyadon volt tanítónő, gyermekei István (szül. 1957, mérnök,) és Imola (szül. 1961, aszisztens).Tanítóképzőt végzett Kézdivásárhelyen, majd Kolozsváron a Babeş-Bolyai Tudományegyetem természettudományi szakán 1965-ben szerzett tanári oklevelet. Pályafutását tanítóként kezdte, 1947-ben Sziden, majd 1949-1950 között a tordatúri iskola igazgatója. 1952-1953 között Sinfalván tanító, majd 1954-ig Bánffyhunyadon tanfelügyelő. 1955-től 1973-ig általános- és középiskolai tanár, majd 1987-ig, nyugalmazásáig a bánffyhunyadi Octavian Goga Líceum tanára és helyettes igazgatója. Érdeklődési köre igen tág, a biológia és természetvédelem mellett elhívatottságot érzett a néprajzkutatás iránt. Cikkei és tanulmányai jelentek meg a Korunk, a Művelődés, az Igazság, illetve A Hét hasábjain. Néhány tanulmánya: ? A hagyományok bűvöletében, a város vonzásában. A hét (Bukarest). X. évf. 1979) 38. sz. 3 ? Varrottasaink eredetiségét féltőn őrizte. (Kónya Gyuláné Schéfer Teréz). Igazság. XXXIV. évf. (1973) 81.sz. I. ? Egyéniségvarázs, avagy hogyan él ma Kós Károly a kalotaszegi nép emlékezetében. Korunk. I. évf. (1990) 3. sz 319-325. ? Népművészet és üzlet. Az elkorcsulás ellen. Igazság. XXXI. évf. (1970) 48. sz. 7. ? A vásárosok hagyományos beszállóhelyei Bánffyhunyadon. Népismereti Dolgozatok 1980. Buk., 1980. 176-190 ? Mi mindenhez értett a ketesdi ezermester? Igazság. XXXIV. évf. (1973) 147. sz. III. ? A kalotaszegi vagdalásos hímzésről. Művelődés. XXIV. évf. (1971) 2. sz 50-51. ? Egyke és cifrálkodás. Korunk. XXX. évf. (1971) 9. sz. 1288-1293. Megjelent munkái: ? Hasznos műszerek készítése, Bukarest, 1962 ? A bionika ma, Kolozsvár, 1974 ? Életünk a víz, Bukarest, 1976 ? Erdő- és környezetvédelem, Bukarest, 1981 ? Népi gyógyászat, kalotaszegi gyűjtés, Bukarest, 1985 ? Kalotaszegi ünnepek (társszerkesztő Salamon Anikó), Budapest, 1986 ? A kalotaszegi gyermek, Kolozsvár, 1993 ? Virágzó népművészet, Kalotaszegi füzetek, Bánffyhunyad, 1993 ? Népi jelvilág Kalotaszegen, Budapest, 1994 Igazi küldetésének érezte Kalotaszeg értékeit a világ elé tárni, tanári pályája mellett egyedül, néha teljesen kilátástalanul végezte gyűjtőmunkáját. Ismerte Kalotaszeg minden faluját, szerette az embereket, személyét igen nagyra tartották. A kalotaszegiek szívesen küldték iskolába gyermekeiket, tudván, hogy jó kezekbe kerülnek. 1979-ben éltanári címmel tűntették ki Kolozsváron. 1991-1992 között a bánffyhunyadi RMDSZ elnöke, később tiszteletbeli elnöke. 1990-ben újraindítója és főszerkesztője a Kalotaszeg című lapnak. a Pro Kalotaszeg és a Kós Károly Kulturális Egyesület alapítótagja. Színpadra alkalmazta Kós Károly Varjú namzetség című regényét, melyet rendezésében több alkalommal is bemuttak.. A Kalotaszegi ünnepek című kötet előszavában, Nagy Olga így ír róla: „Azt mondjuk, hogy nem hivatásos, de sokkal több annál, hivatott művelője a néprajznak”. (10. oldal) Kismihály Hajnalka, Péter Mónika Mária

Fentiek alapján megdől a korabeli román vezetők azon állítása, hogy a funtineli harcokban részükről csak négy halott és 12 sebesült volt, hiszen az elmondottakból kiderül, hogy a ficsorok (legények) nagy része elesett a csatában. Tehát a veszteség román részen is igen nagy lehetett.

forrás: Péntek László

© 2004 Kós Károly Kulturális Egyesület. All rights reserved.
az oldalt készítette Ruzsa Bálint, Zdrobe Krisztián és Bogdán Botond